Aprótappancs - szülőknek

Egyszer régen
édesanyám
megfogta a kezemet.
Kicsit féltem
mikor az
óvodába
vezetett.

Csodálkoztam:
Mennyi játék!
Mennyi asztal!
Mennyi szék!
Gyorsan múlt a
legelső nap,
gyorsan futott
el a hét.

Négy év telt el.
Négyszer láttuk
az óvoda
ablakán,
hogy zöld lombok
integetnek,
vagy száraz ág
van a fán.

Hanem közben,
úgy megnőttünk,
hogy az ágyunk
kicsi már.
Mesesarok
helyett holnap
az iskola
padja vár.