| Főoldal » Fájlok |
| A katalógusban található bejegyzések összesen: 54 Mutatott bejegyzések: 21-30 |
Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 » |
|
Mátyás király, ahogy jött-ment az országban, egyszer meglátott egy öregembert, ahogy a kertjében fát ültetett. - Kinek ülteti azt a fát? - szól oda neki. - Hiszen maga már annak a terméséből sohasem eszik..... |
|
Egyszer
volt, hol nem volt, volt a világon egy király, annak volt egy
gyönyörűséges szép leánya, aki soha el nem mosolyodott, mindig szomorú
volt, senki se tudta megnevettetni. A király nagyon szomorkodott azon,
hogy... |
|
Hollós Mátyás királyunk országa nem a naplopók, nem a gondtalan restek országa volt, de nem ám: az az idő se' katonát, se' polgárt, se' urat, se' parasztot, se' kisembert, se' nagy embert nem engedett ellustulni. |
|
Ment, mendegélt az országúton Mátyás
király,
amikor a szegény népnek a baját, a panaszát kereste.
De csak a jó isten maga tudta, hogy az a gyalogos utazó Mátyás
király; senki emberfia a tarisznyás, botos vándorban a
hatalmas királyt meg nem ismerte volna. |
|
Egyszer
volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl
volt egy kisnyúl. Ez a kisnyúl jó étvággyal legelészett a réten, s hogy
még jobban legelészhessen, felakasztotta a csengettyűjét egy fiatal
fára. Mire a kisnyúl jóllakott |
|
Élt az erdőben egy nyúl. Jól él nyáron, semmi gondja, hej, de télen sanyarú a sorsa - szérűre kell mennie, onnan zabot csennie. Elmegy egyszer egy |
|
- Kelj fel kis csacsi fiam - szólt hajnalban a nagy csacsi az istállóban. - Kiviszlek ma a mezőre. Hopp, felugrik a kis csacsi. Összeüti a bokáját. Jó reggelt kíván a mamájának és kérdezi... |
|
Felmászott a nyúl a fára |
|
Az erdő közepében, egy vén cserfa alatt kicsi házikó
állott. A
házikóban lakott Tapsi úr a feleségével meg a két gyerekével. Rendes,
jóravaló erdei nyulak voltak Tapsiék, és bár hosszú volt a fülük meg
kurta a farkuk, senkinek az erdőben panasza nem lehetett ellenük. |
|
Élt egyszer egy király; annak a legkisebbik lánya olyan szép volt, hogy még a nap is elcsodálkozott, ha rásütött, pedig az már látott egyet-mást, mióta fent jár az égen. |
