Főoldal » Fájlok » Mese |
A fejezetben található bejegyzések: 21 Mutatott bejegyzések: 11-20 |
Oldalak: « 1 2 3 » |
Hollós Mátyás királyunk országa nem a naplopók, nem a gondtalan restek országa volt, de nem ám: az az idő se' katonát, se' polgárt, se' urat, se' parasztot, se' kisembert, se' nagy embert nem engedett ellustulni. |
Ment, mendegélt az országúton Mátyás
király,
amikor a szegény népnek a baját, a panaszát kereste.
De csak a jó isten maga tudta, hogy az a gyalogos utazó Mátyás
király; senki emberfia a tarisznyás, botos vándorban a
hatalmas királyt meg nem ismerte volna. |
Egyszer
volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl
volt egy kisnyúl. Ez a kisnyúl jó étvággyal legelészett a réten, s hogy
még jobban legelészhessen, felakasztotta a csengettyűjét egy fiatal
fára. Mire a kisnyúl jóllakott |
Élt az erdőben egy nyúl. Jól él nyáron, semmi gondja, hej, de télen sanyarú a sorsa - szérűre kell mennie, onnan zabot csennie. Elmegy egyszer egy |
- Kelj fel kis csacsi fiam - szólt hajnalban a nagy csacsi az istállóban. - Kiviszlek ma a mezőre. Hopp, felugrik a kis csacsi. Összeüti a bokáját. Jó reggelt kíván a mamájának és kérdezi... |
Az erdő közepében, egy vén cserfa alatt kicsi házikó
állott. A
házikóban lakott Tapsi úr a feleségével meg a két gyerekével. Rendes,
jóravaló erdei nyulak voltak Tapsiék, és bár hosszú volt a fülük meg
kurta a farkuk, senkinek az erdőben panasza nem lehetett ellenük. |
Élt egyszer egy király; annak a legkisebbik lánya olyan szép volt, hogy még a nap is elcsodálkozott, ha rásütött, pedig az már látott egyet-mást, mióta fent jár az égen. |
Egy szép tavaszi reggelen nyúl apóék kopogtatáshoz hasonló hangra ébredtek. Nem volt hangos, inkább olyan tompa puffanás, mintha valaki... |
Egyszer Mátyás király, mikor éppen álruhában járta az országot, beért egy faluba, ahol azt olvasta a bíró kapuján: "Itt lakik ennek és ennek a községnek a bírája, aki minden búbánat nélkül él."... |
Mátyás király útra készülődött. Megkérdezte hát udvari
csillagászát, milyen idő várható. A csillagász elővette a látcsövét, vizsgálódott valamelyest a derült égen, aztán így szólt... |